A Marmont gloriett története

Trogir tengerparti sétányán andalogva a turisták nem csak a számos kávézó, étterem és szuveníreket kínáló üzletecske kínálatát élvezhetik. A tengerparti sétány tele van látnivalókkal, történelmi emlékekkel is. Az egyik legérdekesebb történetű építmény a Kamerlengo és a Szent Márk erőd között, a futballpálya közvetlen közelében található – a Marmont gloriett emléket állít a rövid ideig tartó dalmáciai francia uralomnak.

Ugyan korábban az emlékmű építését 1809-re tették a történészek, a legújabb adatok szerint a gloriett ennél korábban, még 1807-ben épült Jean-Charles Langlois-nak, Trogir franica katonai parancsnokának utasítására. Az emlékmű felépítésének ára 2567 velencei líra volt, amit Koriolan Komulović, az önkormányzat vezetője fizetett ki. Összehasonlításképp, ebben az időben az orvosok évi fizetése 3000 velencei líra volt évente, az írnokoké 1200 líra, a patikusoké pedig 500 líra.

A Marmont gloriett 139 évig feküdt azon az elképzelt, egyenes vonalon, mely összeköti a Kamerlengo tornyot a Szent Márk toronnyal. A gloriett a Szent Mihovil mezőn feküdt, ahogyan akkor nevezték ezt a városrészt, pontosan azon a helyen, ahol korábban a nyugati várfal állt, melyet 1809-ben romboltak le teljes egészében. Az 1830-ból származó geodéziai tervek és felmérések szerint a gloriettet akkoriban három oldalról ölelte körbe a tenger. Azóta a város nyugati partját feltöltötték, így a gloriett mellett körülbelül 55 méter széles partsáv keletkezett, mely elválasztja a tengertől.

A part feltöltésének ez lett az eredménye, hogy a szögletes alapon nyugvó, hegyes tetejű kolonnád, melyet hat kőoszlop formál, már nem a sekély tengervízben nyugszik. Mivel a történelem során több alkalommal is károsodások érték a gloriettet, 1946-ban az építménynek saját őre is volt. Nem sokkal később az emlékművet áthelyezték, nagyjából 40 méterrel nyugatra az eredeti helyéhez viszonyítva.

1945 szeptemberében került először szóba a Marmont gloriett lebontása, melyet szerencsére a trogiri lakosok annyira hangosan elleneztek, hogy a lebontást szolgáló fa állványokat végül eltávolították. Mielőtt azonban megnyugodtak volna a kedélyek és megszületett volna a lebontást megtiltó döntés, az ügyet számos botrány kísérte. A Kulturális minisztérium vezetője szerint a műemlék lebontását a futballpálya kiszélesítése motiválta, így a minisztérium megtiltotta a gloriett lerombolását. A lebontást tiltó távirat célba érését követően azonban a „Slaven” sportegyesület tagjai mégis úgy döntöttek, hogy erőszakkal próbálják meg lebontani a gloriettet – a lépcsőket lerombolták, a környező fenyőket pedig kivágták. Mivel fennált a veszély, hogy a sportegyesület fiatal tagjai a minisztériumi döntés ellenére is helyreállíthatatlanul meg fogják rongálni a gloriettet, a minisztérium és a sportegyesület megállapodást kötöttek, miszerint a gloriettet az egyesület költségén néhány méterrel elmozdítják, így az nem fogja zavarni a futballpálya kiszélesítését.

A művészettörténészek és az építészek úgy vélik, hogy a futballpálya – mely a világ egyik legkülönlegesebb pályájának számít – óriási kárt okozott az óváros kinézetében. Ennek ellenére azonban a pálya és a Marmont gloriett napjainkban jószomszédi viszonyt ápolnak – a pálya megvédte a gloriettet a nagy, masszív épületektől, melyek a történelem során a szomszédságában épülhettek volna, és beárnyékolhatták volna a gloriett szépségét.

A Trogirban töltött nyaralás során mindenképp érdemes végigsétálni a „riván”, ahogy a helyiek nevezik a tengerparti sétányt, hiszen a Marmont gloriett mellett számos más történelmi emléket is megtekinthetünk.